Budapest reloaded

A lehető legrosszabbra voltam felkészülve, szóval így meglepetés nem nagyon érhetett. Szinte egy hete itt vagyok, és a tegnap pattant el igazán a húr. Amióta itt vagyok próbálok internethez jutni. Elviekben egyszerű feladat, 4 lépésből áll, de mindenik lépésnél nekem egy nap kellett. Lényeg, hogy most már van. Amúgy az is vicces, hogy hárman vagyunk a szobában, és két kábel van, nem, nem lehet húzni egy harmadikot, hanem meg kellene osztozni rajta. Érdekes gondolat. Nemhogy asztal legyen elég:)) Hálát adok, hogy az ágyon nem kell osztozni. Ez már tuti egy dolog. 
Jól vagyok, minden rendben, szerencsére nem kellett térdig gázolnom a koszban.Valójában itt Pesten tudatosult, h mennyi csomagom van. Az első buszra, ami jött fel sem ültem, ugyanis nem tudtam egyedül felmászni. Aztán rájöttem, h igenis vannak rendes emberek, egy pasi segített, míg három suhanc röhögött. Na megérkezek Óbudára, h rövidítsek felültem egy buszra,az hosszabb útra vitt. Az utca jó volt ahol voltam, csak épp a végén a 70-es házszámnál, és a 35-re kellett mennem Ott búslakodtam, egy villany telep előtt s hát jön egy éfrfi, kérdezi mit keresek. Elmondja, h nem jó helyen vagyok, nagyon is nem jó helyen, majd tovább megy. Elindultam lógó orral, hát visszajött s mondta ha nem vagyok félős ő elvisz. Meg sem fordult a fejemben, hát nagy kárt nem tudott volna tenni, mert ami egyszer elszakadt az összevarrhatatlan. így hát bepattantam és nem győztem hálálkodni.
Lett szobám, azóta kettő is:) Elsőre olyan szobába raktak, ahol már volt három lány. Ezt sajnos éjjel egykor tudtam meg, amikor hazajött a lány, akinek épp az ágyában aludtam. Hófehérke effektus, csak épp én voltam Hófehérke. Viszont van jó oldala is a dolognak, azóta összebarátkoztunk, ő egy ukrán lány, akivel gyakorlom az angolt és ő velem a magyart. Másnap reggel igényeltem új szobát, akkor még csak egy lány lakott itt. Kovács Márta-már a nevétől tapsoltak a füleim:) ezek a Márták és Kovácsok, úgy látszik mindig is befolyásoló részei lesznek az életemnek:) Jelzem a szobában nem volt asztal, se fogas, se szemetes. A fogast a tusolóból szereztem, ez nem lopás, ez túlélés:D Az asztalt a raktárostól kértem, és úgy néz ki, hogy ma seprűt és felmosót is fogok kapni, mert nem merek lelépni cipő nélkül a padlóra. Pedig én nem vagyok kényeske. 
Voltunk a kínai piacon, Kristinával, ő az ukrán-magyar lány, kinéztem egy olyan haaaatalmas és színes ernyőt, csak már kapnám meg az ösztöndíjat:) És életemben először alkudtam. Vettem egy magassarkút, ami 2500 Ft lett volna, de 2000-re lebeszéltem:-> Tőlem ez már teljesítmény.
Az egyetem óriási, hatalmas, pompás, impozáns. Tegnap sikerült eltévednem ügyesen, remélem ma nagyobb sikerem lesz:) Bent voltam, egy órán, nagyon tetszett, látszik, hogy foglalkoznak a diákokkal. Szinte 5 percenként néven szólította a tanárnő a diákot, kétszer én is felszólaltam, ha már ott vagyok:D:D:D Szóval itt nem lesz meg az esélye annak, hogy a saját tanárod nem ismer meg, és azt mondja, h talán tanítom Önt..:)
Sajnos már egyedül helyszínelek. Első nap mikor sétáltam erre-arra, akkor realizáltam, hogy tavaly milyen szerencsés voltam, hogy itt volt nekem Andi, és nem kellett egyedül bolyongni. Viszont az a jó, hogy van Katinka, Boti, és Krisztina, és ők ríli grét emberek:)


XOXO. Kata