Megkésve, de annál nagyobb szeretettel.
Nekem szerdán kezdődött az élet Tusványoson. Sikerült a lehető legnagyobb melegben megérkeznem, és ahogy odaértem a táskám behajítottam a Dimikéék gardróbjába, és rohantam is találkozni Cs. Katával. Hőség volt, még este fél 8kor is, a fene gondolta, hogy 8-kor akkora vihar lesz, hogy a sátrak egy része az erdőben, másik része össze-vissza a levegőben fog állni. Egy sörrel a kezünkben bemenekültünk a Csűrbe, ahol hálistennek egy egész jó buli kerekedett, ami egész reggelig tartott számomra. Mikor hazaértem, elszörnyülködve konstatáltam, hogy a lábam nagyon sáros, nem beszélve a szandimról. Talán kölcsön kellett volna kérjem Katának a habkövét, a megtisztításhoz, de akkor ez még nem volt számításban sem.
Csütörtök este, Magna Cum Laude koncertre bevágódott Bandóm. Az odaérkezéséről is írhatnék egy blogbejegyzést, eléggé izgalmas volt, de nekem csak annyi jutott belőle, hogy a telefon másik végéről próbáltam nyugtatni és tartani benne a lelket. Koncert lejárt, vissza a házhoz, el a cók-mókot és sátorhúzás. Mindezt 11 után, egy olyan helyen, ahol a madár sem jár, csak egy román szomszéd lakik, jobbról az Olt, balról valami erdő. Én már akkor féltem a medvé(k)től. Mindezek mellett, áram nem volt, így telefonnal és kézi lámpával lett "otthonunk". 12 után, sikeresen visszavergődtünk a táborba, és belevethettük magunkat az éjszakába. Ki mélyebben, ki kevésbé. Volt, aki nem itta meg a talpra esett sört, volt, akinek a hófehér cipőjéből azóta sem jött ki a sár, volt, akinek azt ígérték, hogy élve haza nem méssz Tusnádról, volt aki egy "fedél" alatt bulizott olyan személyekkel, akikkel nem épp volt "kellemes", volt, akin 3 felső volt, 3 különböző személytől, volt, aki addig visított, hogy másnap nem volt hangja, volt aki elment pisilni és megivott két abszintot, volt aki nem tudott egyenesen járni, főleg abból volt bőven:)
Pénteken sziesztáztunk, és már kevésbé volt ilyen izgalmas. Azt hiszem, hogy rég nem kacagtam annyit, mind pénteken. Megtanultam átlátni a falon :D Hubának és Bandónak köszönhetően sok viccet hallgathattam meg, és kacaghattam rajtuk. De a legnagyobb vicc az volt, amikor beültünk enni a közeli "étterembe". Úgy kezdődött, hogy Edináék elmentek WC-re, mert hát máshol nem igazán lehetett, aztán úgy döntöttek, hogy megisznak egy sört s egy vizet. Majd csatlakoztunk mi is. Közben rendeltek egy szegényes szalmapityókát, amit kiegészítettünk rántott sajttal, hússal, de nem egyszerre rendeltük meg, hanem 5 perc eltéréssel:-" Nagyon határozottak voltunk. No, de a lényeg: kihozza a pincér a tányért, kést villát, erre Bandó: nekem nem kell kés, van nekem bicskám. Azt hiszem elmenne ki az abszolút paraszt kategóriás viccek közé:D
Szombaton megpróbáltunk hazajutni, vonattal, de a CFR úgy gondolta, hogy megviccel így törölték a vonatot, amivel szerettünk volna hazamenni. De végülis jól jártunk, mert költséghatékonyak és időtakarékosak voltunk:)
Még sok ilyen Tusványost Nekünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése