Átváltozás

Újra olvastam a bejegyzéseim legtöbbjét. Hol naplóként használtam, hol pedig az érzelmi ingadozásaim papírra vetésére. 

Rendszertelen író vagyok, mert jóval több minden történik velem, mint, amiről írok. Imádok kézműveskedni, és eddig egyetlen bejegyzést sem szántam ennek. 

Nos, akkor itt az ideje:) 

A konzerves dobozok új "ruhája" 

Egyszerű, mint az egyszer-egy. Szükségünk van egy megtisztított konzerves dobozra illetve dekupázs ragasztólakkra, szalvétára. 

A konzerves dobozt először, egy ecsettel bekentem a ragasztóval, majd rátettem a szalvétát és még egy adag ragasztólakkal átkentem, hogy ragadjon jól oda és legyen fényes. És Voila. 

Brüsszel és én

Mint mindent, jó az elején kezdeni. Szóval felültem a Koronára, életemben először utaztam, nem Koronával, hanem hálófülkében. És bárkinek merem ajánlani, aki tizen annyi órás útra indul és másnap fitten akar ébredni.

Miután kikavarogtam a Keleti pályaudvarról, bőséges időm volt elsétálni a Nyugatihoz. Még véletlenül sem akartam buszozni, csomagom nem volt nehéz, és jól esett OTT lenni, újból. Aztán a repülőtérre érkeztem. Átverekedtem magam két ellenőrzésen, majd feljutottam a repülőre és sikerült ablak mellett helyet kapnom. Igaz, sokat nem láthattam, mert felhős volt az ég, és bánatomban elaludtam.

Véletlenek nincsenek. A repülőtéren, már Belgiumban, találkoztam egy önkéntessel, akiről tudtam, hogy jön, de Magyarországon nem sikerült összefutni. És ott igen. Nagy örömömre, ők bevittek a városba, ahol találkoztam Margóval, aki elkalauzolt az otthonomba. A szoba, kényelmes, nagy, meleg. Gyalog, kb. negyven percre lakok a parlamenttől, ha ismerem az utat, ha nem, akkor az több is lehet. Így ma reggel elgyalogoltam, térképpel a kezemben a parlamentig, és ez nagy megelégedettséggel töltött el. Újból GPS-nek éreztem magam:D

Az első nap, amikor megérkeztem, a Parlament elé, egy nagy hatalmas szívet láttam meg, az épületen. (ilyen karácsonyi díszítésként, gondolom énJ) Majd ismét ott volt Margó, várt és kalauzolt. („ez a kávézó, ha ide eljutsz, bármit megtalálsz, legyen ez a viszonyítási pontod”, „ő egy kedves ember”, „xy jól beszél franciául és ehhez hasonló fontos infókkal látott el. ) Olyan volt, mint, amikor a Caritashoz kerültem, no nem az épület nagysága, hanem pont ilyen türelemmel, kedvesen magyarázott Ildikó is nekem.

Aztán jött az ebéd. Előételként valami gombát ettem, valami majonézes salátás dologgal és még tettem valami káposztát. A valamik azok különböző ízesítések, amiket mindeddig nem sikerült beazonosítani. A levest jobbnak láttam kihagyni. Másodikként, halat ettem brokkolival és pityókával. Ha jól sejtem, reszelt volt és meg volt sütve, mint egy fasírt, csak ki volt lapítva. Majd otthon kipróbálom. És a desszertek, azok tényleg mennyeiek, azokat végig kell próbálni, ahogy Réka mondta volt.

Mindössze, ez a két nap alatt, egyszer sikerült eltévednem, és akkor is a Parlament épületében: rossz ajtón jöttem ki, így a hátsó kijáratnál kötöttem ki. De szerencsémre nem esek kétségbe, így kicsi gondolkodás után rájöttem, hogy mi történhetett.

Jövő héten megyek Strasbourgba, és ha minden igaz, onnan megyek PárizsbaJ Igazán várom, főleg azt, hogy találkozhassak Orsival. 

(T)uri-Muri

A túrkálók világa számomra megannyi csodát tartogat. Nem mondom, hogy egy kiismerhetetlen világról beszélek, hiszen már jó néhány éves tapasztalat áll a hátam mögött. Kitartó munka kell hozzá, és olykor bele kell mászni a legnagyobb kupacba is.
6 féle ember típussal találkoztam, aki a következően reagál a túrkálók hallattán:

1. Vannak, azok akik csakis minőségi ruhában járnak. Nekik a minőség abban rejlik, hogy jó magas az ára és a címkén ott vírit valamelyik világmárka.
2. Vannak, azok, akik más ruhájában nem járnának, ők be nem teszik oda a lábukat. De ha ajándékba adsz neki egy kevésbé használt ruhát, amiről nem lehet látni, hogy valójában új vagy sem, gondolkodás nélkül kap utána.
3. Vannak, azok, akik szintén nem járnak más ruhájában, inkább a kínai piacon vásárolnak. Hogy majd kedvükre csillogjanak-villogjanak, megfeleljenek a(z utánzott) divatnak, az első alkalommal a varrás kibomoljon és a legjobb, hogy műanyag darabok lógjanak rajtuk.
4. Vannak, akik azért nem járnak, mert soha nem kapnak semmi jót, és ha igen, akkor nem megfelelő a méret.
5. Vannak akik azért nem járnak, mert nem az aktuális divatnak megfelelő ruhák vannak ott. Végülis elég nehéz elképzelni azon a helyen egy plasztik lányt.
6.  És vannak a megrögzött túrkálókórosak, akik hetente, akár naponta elmennek keresni-kutatni. Már annyira otthon vannak ebben a témában, hogy azt is tudják, hogy mikor van árucsere, leárazás. Ők azok, akik cseppet elcsípnek az általam említett első kategóriából, kezükbe akad egy jónevű ruharadab-és most jön az eltérés-, olcsón, hozzájutnak egy minőségi ruhadarabhoz, (<-eltérés a harmadik kategóriától).

Ez nem születés kérdése, ehhez rengeteg türelem és idő kell. De ha egyszer ráhangolódik az ember, akkor nincs menekvés:)

Utazás..

Úgy látszik, ahhoz, h történjen valami velem, útra kell indulnom. Egy perce nem voltam a buszon, máris le volt bőgve a fejem, hogy oda ne üljek, mert az X-nek a helye. Persze ezt finoman is meg lehetett volna mondani. Különben sem szándékoztam odaülni, láttam a táskát, de mivel tömegnyomor volt, mindenki a Bilanál akart leszállni és már útra kész volt, és fél részeg, így nem volt olyan könnyű érvényesülni. Szerencsésen elértünk a következő megállóhoz, ahol érdekes élményben volt részem. Volt egy lány, aki puszikat osztogatott, majd egy valakinek egy szájra puszit. És a végén megjegyezte: majd vegyél fel messzre. Én azt hittem, hogy ez az est csúcspontja, de nem, még nem ért véget. Amint elindultunk a sofőr bácsi ölében kötött ki, és majd ő csókolgatta. Nem ítélek el senkit, szabad világban élünk, de számomra ez kicsit sokkoló volt. Ez lenne az open relationship? Vagy ez milyen kategóriába tartozik? Számomra mindenképp elrettentő volt, hogy vannak ilyenek is. Vajon Pesten is várta egy harmadik? Vagy csak én ítélem meg rosszul a helyzetet?

Van két kategória a lányoknál, akiket nem értek meg:

1. Táncoslányok-nem tudom, hogy mi lehet a fejükben? (tuuudom, tudom, semmi) Jó egy szál semmiben riszálni magadat? Nincsenek szüleid, akik elől szégyelnéd ezt?
2. azok a lányok, akik tél derekán egy köldökmutogatós blúzban, nyakig huzatott cickókkal, hosszú hajjal, amit fél percenként dobnak jobbra balra, miért mondják, hogy „jujj”, amikor a sofőr a váltókar helyett a lábát fogják meg. Hiszen a fent említett öltözék normális, hogy ezt csalja ki az emberből, a férfiból. 

Idegesített maga a jelenség. DE vajon miért? Bennem is ez van, csak szemérmetes vagyok kibontakozni? Vagy csak szeretem mindenkiben megtalálni a hibát? Én vagyok egyedül a repülő?

"Válasz"

Pár napja olvastam egy blogbejegyzést, amiben azt ecsetelik, hogy a székely lányok mekkora k*rv*k.(link) Amikor elolvastam, nevetségesnek tűnt, de amikor már másodikszor, akkor azon kezdtem gondolkodni, hogy, aki egy ilyent megír, annak nagyon rossz tapasztalatai lehetnek, jól átcseszte az élet ha csak "ilyen" lányokkal hozta össze.
Érdekes vagyunk mi emberek, és az emberek gyűjtőnév alatt értem a férfiakat, nőket egyaránt. Ez az illető azt ecseteli, hogy a CSAJOK...így meg úgy. Biztos igaza van valamilyen szinten, de azért kiállok a saját nemem mellett, megfűszerezve, egy sztorival.
5 évvel ezelőtt, amikor épp, hogy zsenge egyetemista lettem, "jártam" valakivel. Azért tettem idézőjelbe, mert én úgy éltem meg, lehet ő nem. Nyár közepén ismerkedtünk meg, ő Kolozsváron, én otthon, de hát ősztől egyetemem, és akkor minden vagány lesz. Persze, hogy nem így alakult, ő közben megismerkedett egy másik Katával, én egy másik fiúval, de mégis szerettem volna "lezárni" a dolgot. Így hát megegyeztünk egy találkozási helyet, ami a Farkas utcai templom volt, és hogy utána megyünk istentiszteletre. Volt annyira gerinces, hogy "szakítani" elhozta a másik lányt, (akinek a létéről, mindaddig mit sem tudtam), engem az ájulás kerülgetett, igenis hülyén éreztem magam és a másik lány is.  A beszélgetés kb. két percet tartott, bemutatott egymásnak, és szembesültünk a ténnyel, h templomozás nem lesz. 3 évvel később a fiú legjobb barátjától tudtam meg, hogy, kedvelt engem, szimpatikus voltam, de hát ő egy szűz lánnyal mit kezdjen. (jelen esetben a szűz lány fogalma azt takarja, hogy az első csókot nem sieti el, és együtt alszik a fiúval, de nem történik meg az aktus.) Szemembe képtelen volt megmondani, hogy mi a baj, és szerintem egy elég aljas húzással közölte velem a dolgokat...Ha netalán te kedves olvasod, én nem haragszok, csak itt az ideje, hogy megtudd a véleményem:)
A két blogbejegyzés alapján a következőt vontam le:  a lányok k*rv*k, a pasik t*k*tl*nek????!!!! És még annyit elárulok, hogy székely volt:)

ÓÓÓ, ti pesti srácok!

Olykor nagyon nevetségesek tudnak lenni, pláne azok, akik bulikban próbálkoznak. 3 példát szeretnék megemlíteni, hogy ti is értsétek miről beszélek:)
1. Egy sötét, félelmetes, hangos pincében, a falnak támaszkodva állok, vigyázkodok ügyesen, egyszer odajön egy pasi és azt mondja: ezt a szörnyűséges helyet, hogy bírja egy ilyen törékeny lány? Szóhoz sem jutottam, ő készségesen folytatta a mondókáját: szeretett volna megmenteni, elrabolni, elvinni magával. Annyira beleélte magát, hogy szerintem a lelki szemei előtt már száguldoztunk is a boldogságunk felé, legalábbis az ágya felé mindenképp.
2. A másik érdekes szituáció: ülök, miközben dübörög a mizumizu. Erre odavágódik egy menő csávesz: értsd: fényes nadrág, ing, ami jobban feszült, mint rajtam a póló, és egy hegyes orrú cipő. (Orsi neked tetszett volna:P) Bemutatkozik, jelzem azon nyomban el is felejtettem a nevét, aztán bedobta a nagy szöveget: hogy legóztam-e gyerekkoromban. Hát ki is nyilvánítottam a véleményem, kertelés nélkül megmondtam, hogy ennyire ócska szöveget nem hallottam és legyen szíves engedje el a kezem. Kicsit nehezen értette meg a drága, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. Szerencsére hamar vigasztalódott. Kb. két perc kellett, hogy túl legyen az egészen.
3. Aztán vannak azok a fiúk, akikkel beszélgetünk, általános zagyvaságokról, hogy mit iszol, milyen a buli és ehhez hasonlók, de amikor megtudja, hogy "A Erdélyből" jöttem UFÓként kezd kezelni, épp, hogy autogramot nem kér. És el van ájulva, hogy milyen szépen beszélek magyarul és, hogy ez "tök jó"...

Persze, vannak egyszerű, de mégis pótolhatatlan, jószívű, kedves emberek, de ennek a bejegyzésnek a célja a    szekálás volt, nem pedig utóbbiak dicsérete, de azért is mondok annyit: Le a kalappal előttük. :)

Élményfürdő

Szinte egy éve él bennem a vágy, hogy egyszer elmenjek egy éjszakai fürdőzésre. Teljesen felszerelkezve nekivágtunk az útnak. Én talán túlságosan is fel voltam szerelve: egy fazék és volt a táskámban, ami két liter víz elfér:) A bejáratnál a biztonsági őr kacagott is, valami ilyesmit mondott:
-Jól látom, hogy az egy fazék? ez tényleg egy fazék. Lesz vacsi is?
Kipróbáltam csómó csúzdát, medencét, és olykor későn esett le a tantusz, annyira el voltam varázsolva. A csúzdáknál voltak izgalmas pillanatok, amikor nem tudtam eldönteni, hogy a sötéttől kellene félnem, vagy attól, hogy a bugyim leviszi a víz. Mindenkinek javaslom és ajánlom, hogyha lehetősége adódik, legalább egyszer, menjen el és próbálja ki, mert megéééééri.
Mindezek mellett láthattam, egy egész halom meztelen, kigyúrt, tetovált pasit. (Zsenya rád nem vonatkozik a következő rész:D:D:D) Nekem inkább viccesnek tűntek, tűnnek az ilyen pasik, és ha rájuk nézek nem az jut eszembe, hogy hűűűűha, hanem, hogy szegény pasik. Vajon nekük jó ez? Ilyen felfújva lenni??? Amúgy is, az ilyen pasik többsége a nagymellű, felfújt szájú, plasztik lányokra bukik. És ami érdekes, ezekből nem igazán láttam sokat, sőt, azt hiszem egyet sem.
A hazaút meg azért sikerült érdekesre, mert rengeteg ember volt egy buszra, és lehetett látni, hogy nem fogunk felférni. Beálltam a tömegbe, és azon vettem észre magam, hogy valaki fogja a derekam, taszít előre és egyszer csak feltesz a buszra. Igen, itt is tolongnak az emberek, senki sem maradna szívesen a hidegben, akár egy percet sem. Végül is nekem jót tett, gondolom ő is felvergődött.
XOXO