Utazás..

Úgy látszik, ahhoz, h történjen valami velem, útra kell indulnom. Egy perce nem voltam a buszon, máris le volt bőgve a fejem, hogy oda ne üljek, mert az X-nek a helye. Persze ezt finoman is meg lehetett volna mondani. Különben sem szándékoztam odaülni, láttam a táskát, de mivel tömegnyomor volt, mindenki a Bilanál akart leszállni és már útra kész volt, és fél részeg, így nem volt olyan könnyű érvényesülni. Szerencsésen elértünk a következő megállóhoz, ahol érdekes élményben volt részem. Volt egy lány, aki puszikat osztogatott, majd egy valakinek egy szájra puszit. És a végén megjegyezte: majd vegyél fel messzre. Én azt hittem, hogy ez az est csúcspontja, de nem, még nem ért véget. Amint elindultunk a sofőr bácsi ölében kötött ki, és majd ő csókolgatta. Nem ítélek el senkit, szabad világban élünk, de számomra ez kicsit sokkoló volt. Ez lenne az open relationship? Vagy ez milyen kategóriába tartozik? Számomra mindenképp elrettentő volt, hogy vannak ilyenek is. Vajon Pesten is várta egy harmadik? Vagy csak én ítélem meg rosszul a helyzetet?

Van két kategória a lányoknál, akiket nem értek meg:

1. Táncoslányok-nem tudom, hogy mi lehet a fejükben? (tuuudom, tudom, semmi) Jó egy szál semmiben riszálni magadat? Nincsenek szüleid, akik elől szégyelnéd ezt?
2. azok a lányok, akik tél derekán egy köldökmutogatós blúzban, nyakig huzatott cickókkal, hosszú hajjal, amit fél percenként dobnak jobbra balra, miért mondják, hogy „jujj”, amikor a sofőr a váltókar helyett a lábát fogják meg. Hiszen a fent említett öltözék normális, hogy ezt csalja ki az emberből, a férfiból. 

Idegesített maga a jelenség. DE vajon miért? Bennem is ez van, csak szemérmetes vagyok kibontakozni? Vagy csak szeretem mindenkiben megtalálni a hibát? Én vagyok egyedül a repülő?