Olykor nagyon nevetségesek tudnak lenni, pláne azok, akik bulikban próbálkoznak. 3 példát szeretnék megemlíteni, hogy ti is értsétek miről beszélek:)
1. Egy sötét, félelmetes, hangos pincében, a falnak támaszkodva állok, vigyázkodok ügyesen, egyszer odajön egy pasi és azt mondja: ezt a szörnyűséges helyet, hogy bírja egy ilyen törékeny lány? Szóhoz sem jutottam, ő készségesen folytatta a mondókáját: szeretett volna megmenteni, elrabolni, elvinni magával. Annyira beleélte magát, hogy szerintem a lelki szemei előtt már száguldoztunk is a boldogságunk felé, legalábbis az ágya felé mindenképp.
2. A másik érdekes szituáció: ülök, miközben dübörög a mizumizu. Erre odavágódik egy menő csávesz: értsd: fényes nadrág, ing, ami jobban feszült, mint rajtam a póló, és egy hegyes orrú cipő. (Orsi neked tetszett volna:P) Bemutatkozik, jelzem azon nyomban el is felejtettem a nevét, aztán bedobta a nagy szöveget: hogy legóztam-e gyerekkoromban. Hát ki is nyilvánítottam a véleményem, kertelés nélkül megmondtam, hogy ennyire ócska szöveget nem hallottam és legyen szíves engedje el a kezem. Kicsit nehezen értette meg a drága, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. Szerencsére hamar vigasztalódott. Kb. két perc kellett, hogy túl legyen az egészen.
3. Aztán vannak azok a fiúk, akikkel beszélgetünk, általános zagyvaságokról, hogy mit iszol, milyen a buli és ehhez hasonlók, de amikor megtudja, hogy "A Erdélyből" jöttem UFÓként kezd kezelni, épp, hogy autogramot nem kér. És el van ájulva, hogy milyen szépen beszélek magyarul és, hogy ez "tök jó"...
Persze, vannak egyszerű, de mégis pótolhatatlan, jószívű, kedves emberek, de ennek a bejegyzésnek a célja a szekálás volt, nem pedig utóbbiak dicsérete, de azért is mondok annyit: Le a kalappal előttük. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése