„Mi a te anyanyelved? Magyar. Ez tök jó!”- hát még szép, hogy magyar. Ebből kifolyólag az egyetemen is megbonyolítottuk a dolgokat. Különleges helyzetet teremtettünk, Mi, Andi, Kata, Adél. Nem számoltak azzal, hogy mi vagy esetleg, aki Romániából jön az ELTÉ-re az tudhat magyarul, és esetleg szeretne magyarul tanulni. Ezzel az információval, Csillag Zoltánunknak, adtunk egy kis munkátJ De hiszem, hogy meg tudják oldani.
Bentlakás, vagy kollégium, ahogy itt hívják. Tegnap este írtam egy mailt a Bolyai igazgatójának, hogy szeretnék ott lakni. Azt javasolták, hogy legyek nagyon szívhez szóló, legyen nagyon tragikus a helyzet, mintha nem az lenne, és érezze, hogy ezt a levelet két nagy könnycseppel a szememben írtam. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz, ugyanis tegnap este írtam, még sehol semmi. Mondjuk ez érthető is, hiszen hétvége.
A tegnap este, pénteken, alkoholiztunk.. Életemben először..pikáns részleteket itt ne várjatok:D Annyira hiányzott az otthon, egy bulgakovos tolakodás, le a lépcsőn, fel a lépcsőn, promóciók szemelése, és ti, SZÉK stábja. Majd otthon is alkololizunk, ezt nem lehet kihagyni.
Buszon vagyok. Megyek Tótvázsonyba!!!! Mostmár tudom Orsi és Andi, hogy milyen lehetett nektek, amikor Annacskából vizsgáztunk. Valaki olyan alkohol szagú, hogy minnyá elájulok, én csak abban reménykedek, hogy nem én vagyok:D 3 éve nem voltam Tótvázsonyban, rendesen izgulok. Sok szép emlék, ember köt oda.
Pre info day megvolt, Andival lesétáltuk a lábunkat, de ugyanakkor jó nagyokat is kacagtunk. Érdekes volt az egyetemen. 2 személyt lestem meg, facebookon, még otthon, természetesen mindkettő fiú, azok közül, akik csoporttársaim lesznek fél évig. És pont mellettük ültem. Véletlenül. A mellettem ülő fiú, kért egy írószert, sikeresen kiválasztotta az egyetlen román feliratost: „bine ác venit....” Rám néz, te román vagy? Mondom, nono, ájm onli from Roméniá, bát ájm ö hungárián görl. Válasz: Áj no, from Trenszilvéniá...Érdekes..
Ráadásul a nevem a köv. módon olvasták: Máthiö...akár francia is lehetnék:D
Itt ül mellettem egy csaj és azt mondja: nem hívtam Szabolcsot, nem akarom látni. Milyen jó is neki. Én valahogy elviselném az én Szabolcsomat, legalább egy fél óra csipkelődésre.
XOXO, Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése