Most képzeljük el, hogy létezik az időgép és visszarepít egy egész hetet. A helyszín Csernáton, sok-sok hóóóóval. Az idő ideális a szánkozásra. Mi, hárman, Zsófi, Ági, én ki is használtuk ezt.
Nagyon jól szórakoztunk az egész dombot mi uralhattuk. Kellemesen telt. De vágytunk még valamire. Talán kicsinyes, talán gyerekes, de arra vágytunk, hogy a szánkozás más módját is kipróbáljuk(értsd: kocsi után kötve és úgy repülni). Kullogtunk hazafele, s már-már lemondtunk a vágyunkról, amikor egy nagy csapat ismerőssel találkoztunk, akik a kívánt módon szánkoztak. Kell ennél több. Csatlakoztunk mi is. A 4 óra szánkozás alatt annyit kacagtam, mint az idén összesen. Hihetetlenül jól éreztem magam. És nem számított ha éppen leestem a szánkoról, lemaradtam..csak kacagtunk, és kacagtunk. Az a hangulat, ami ott volt, kialakult, Zsófi barátnőm szavaival élve fenomenális volt. Igen, jól éreztük magunkat. Jól esett, ahogyan a hideg az arcomba vágott, és a szembezúduló hó elolvadt az arcom melegétől. Úgy éreztem repülök, és meg sem fordult a fejemben semmi de semmi buta gondolat. Csak arra koncentráltam, h vigyázzak az előttem ülőre és magamra, és hogy minél többet kapjak ebből a boldogságból.
A jó jelző nem elég annak a kifejezésére, amit akkor éreztem. S másnap mikor megkérdezték, hogy milyen volt, mégis azt mondtam, hogy "jó". Hát kívánok sok ilyen jó pillanatot magamnak és másoknak! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése