Bármennyire hihetetlen, van ilyen. Legalábbis számomra került. Lassan- lassan kezdem belátni, hogy Kolozsvárnak nemcsak, úgymond szépségei vannak, hanem tüskéi is. Amik annyira mélyen beleállnak az emberbe, és azt hisszük, hogy képtelenség kiszedni. De nem így van. Bebizonyította mindezt a Madarasi Hargita. A tüske igenis eltávolítható,de a seb megmarad, sajog.
Hónapok óta először éreztem igazán jól magam. A szívemen levő követ letettem a Hargita lábánál, nem cipeltem magammal. Remélhetőleg ott is hagytam, hacsak nem bújt bele a táskámba vagy nem követett.
Nem vágyok vissza Kolozsvárra. Még a gondolatától is kiráz a hideg, a gyomrom összeszorul. Viszont annál jobban vágyok a Hargitára. Vágyok egy olyan helyre, ahol a seb összeforr. Lehet mindössze annyi kell hozzá, hogy valaki kétszer lekapcsolja az áramot, jelezvén, hogy a pizsamákat ajánlott előkészíteni. Álmodni kell, és tilos a rémálom, vagy a sírás elalvás előtt, mindössze álmodni szépet!
Ez nagyon szép, Kata:) Átjött.
VálaszTörlés