ÓÓÓ, ti pesti srácok!

Olykor nagyon nevetségesek tudnak lenni, pláne azok, akik bulikban próbálkoznak. 3 példát szeretnék megemlíteni, hogy ti is értsétek miről beszélek:)
1. Egy sötét, félelmetes, hangos pincében, a falnak támaszkodva állok, vigyázkodok ügyesen, egyszer odajön egy pasi és azt mondja: ezt a szörnyűséges helyet, hogy bírja egy ilyen törékeny lány? Szóhoz sem jutottam, ő készségesen folytatta a mondókáját: szeretett volna megmenteni, elrabolni, elvinni magával. Annyira beleélte magát, hogy szerintem a lelki szemei előtt már száguldoztunk is a boldogságunk felé, legalábbis az ágya felé mindenképp.
2. A másik érdekes szituáció: ülök, miközben dübörög a mizumizu. Erre odavágódik egy menő csávesz: értsd: fényes nadrág, ing, ami jobban feszült, mint rajtam a póló, és egy hegyes orrú cipő. (Orsi neked tetszett volna:P) Bemutatkozik, jelzem azon nyomban el is felejtettem a nevét, aztán bedobta a nagy szöveget: hogy legóztam-e gyerekkoromban. Hát ki is nyilvánítottam a véleményem, kertelés nélkül megmondtam, hogy ennyire ócska szöveget nem hallottam és legyen szíves engedje el a kezem. Kicsit nehezen értette meg a drága, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon. Szerencsére hamar vigasztalódott. Kb. két perc kellett, hogy túl legyen az egészen.
3. Aztán vannak azok a fiúk, akikkel beszélgetünk, általános zagyvaságokról, hogy mit iszol, milyen a buli és ehhez hasonlók, de amikor megtudja, hogy "A Erdélyből" jöttem UFÓként kezd kezelni, épp, hogy autogramot nem kér. És el van ájulva, hogy milyen szépen beszélek magyarul és, hogy ez "tök jó"...

Persze, vannak egyszerű, de mégis pótolhatatlan, jószívű, kedves emberek, de ennek a bejegyzésnek a célja a    szekálás volt, nem pedig utóbbiak dicsérete, de azért is mondok annyit: Le a kalappal előttük. :)

Élményfürdő

Szinte egy éve él bennem a vágy, hogy egyszer elmenjek egy éjszakai fürdőzésre. Teljesen felszerelkezve nekivágtunk az útnak. Én talán túlságosan is fel voltam szerelve: egy fazék és volt a táskámban, ami két liter víz elfér:) A bejáratnál a biztonsági őr kacagott is, valami ilyesmit mondott:
-Jól látom, hogy az egy fazék? ez tényleg egy fazék. Lesz vacsi is?
Kipróbáltam csómó csúzdát, medencét, és olykor későn esett le a tantusz, annyira el voltam varázsolva. A csúzdáknál voltak izgalmas pillanatok, amikor nem tudtam eldönteni, hogy a sötéttől kellene félnem, vagy attól, hogy a bugyim leviszi a víz. Mindenkinek javaslom és ajánlom, hogyha lehetősége adódik, legalább egyszer, menjen el és próbálja ki, mert megéééééri.
Mindezek mellett láthattam, egy egész halom meztelen, kigyúrt, tetovált pasit. (Zsenya rád nem vonatkozik a következő rész:D:D:D) Nekem inkább viccesnek tűntek, tűnnek az ilyen pasik, és ha rájuk nézek nem az jut eszembe, hogy hűűűűha, hanem, hogy szegény pasik. Vajon nekük jó ez? Ilyen felfújva lenni??? Amúgy is, az ilyen pasik többsége a nagymellű, felfújt szájú, plasztik lányokra bukik. És ami érdekes, ezekből nem igazán láttam sokat, sőt, azt hiszem egyet sem.
A hazaút meg azért sikerült érdekesre, mert rengeteg ember volt egy buszra, és lehetett látni, hogy nem fogunk felférni. Beálltam a tömegbe, és azon vettem észre magam, hogy valaki fogja a derekam, taszít előre és egyszer csak feltesz a buszra. Igen, itt is tolongnak az emberek, senki sem maradna szívesen a hidegben, akár egy percet sem. Végül is nekem jót tett, gondolom ő is felvergődött.
XOXO

Budapest reloaded

A lehető legrosszabbra voltam felkészülve, szóval így meglepetés nem nagyon érhetett. Szinte egy hete itt vagyok, és a tegnap pattant el igazán a húr. Amióta itt vagyok próbálok internethez jutni. Elviekben egyszerű feladat, 4 lépésből áll, de mindenik lépésnél nekem egy nap kellett. Lényeg, hogy most már van. Amúgy az is vicces, hogy hárman vagyunk a szobában, és két kábel van, nem, nem lehet húzni egy harmadikot, hanem meg kellene osztozni rajta. Érdekes gondolat. Nemhogy asztal legyen elég:)) Hálát adok, hogy az ágyon nem kell osztozni. Ez már tuti egy dolog. 
Jól vagyok, minden rendben, szerencsére nem kellett térdig gázolnom a koszban.Valójában itt Pesten tudatosult, h mennyi csomagom van. Az első buszra, ami jött fel sem ültem, ugyanis nem tudtam egyedül felmászni. Aztán rájöttem, h igenis vannak rendes emberek, egy pasi segített, míg három suhanc röhögött. Na megérkezek Óbudára, h rövidítsek felültem egy buszra,az hosszabb útra vitt. Az utca jó volt ahol voltam, csak épp a végén a 70-es házszámnál, és a 35-re kellett mennem Ott búslakodtam, egy villany telep előtt s hát jön egy éfrfi, kérdezi mit keresek. Elmondja, h nem jó helyen vagyok, nagyon is nem jó helyen, majd tovább megy. Elindultam lógó orral, hát visszajött s mondta ha nem vagyok félős ő elvisz. Meg sem fordult a fejemben, hát nagy kárt nem tudott volna tenni, mert ami egyszer elszakadt az összevarrhatatlan. így hát bepattantam és nem győztem hálálkodni.
Lett szobám, azóta kettő is:) Elsőre olyan szobába raktak, ahol már volt három lány. Ezt sajnos éjjel egykor tudtam meg, amikor hazajött a lány, akinek épp az ágyában aludtam. Hófehérke effektus, csak épp én voltam Hófehérke. Viszont van jó oldala is a dolognak, azóta összebarátkoztunk, ő egy ukrán lány, akivel gyakorlom az angolt és ő velem a magyart. Másnap reggel igényeltem új szobát, akkor még csak egy lány lakott itt. Kovács Márta-már a nevétől tapsoltak a füleim:) ezek a Márták és Kovácsok, úgy látszik mindig is befolyásoló részei lesznek az életemnek:) Jelzem a szobában nem volt asztal, se fogas, se szemetes. A fogast a tusolóból szereztem, ez nem lopás, ez túlélés:D Az asztalt a raktárostól kértem, és úgy néz ki, hogy ma seprűt és felmosót is fogok kapni, mert nem merek lelépni cipő nélkül a padlóra. Pedig én nem vagyok kényeske. 
Voltunk a kínai piacon, Kristinával, ő az ukrán-magyar lány, kinéztem egy olyan haaaatalmas és színes ernyőt, csak már kapnám meg az ösztöndíjat:) És életemben először alkudtam. Vettem egy magassarkút, ami 2500 Ft lett volna, de 2000-re lebeszéltem:-> Tőlem ez már teljesítmény.
Az egyetem óriási, hatalmas, pompás, impozáns. Tegnap sikerült eltévednem ügyesen, remélem ma nagyobb sikerem lesz:) Bent voltam, egy órán, nagyon tetszett, látszik, hogy foglalkoznak a diákokkal. Szinte 5 percenként néven szólította a tanárnő a diákot, kétszer én is felszólaltam, ha már ott vagyok:D:D:D Szóval itt nem lesz meg az esélye annak, hogy a saját tanárod nem ismer meg, és azt mondja, h talán tanítom Önt..:)
Sajnos már egyedül helyszínelek. Első nap mikor sétáltam erre-arra, akkor realizáltam, hogy tavaly milyen szerencsés voltam, hogy itt volt nekem Andi, és nem kellett egyedül bolyongni. Viszont az a jó, hogy van Katinka, Boti, és Krisztina, és ők ríli grét emberek:)


XOXO. Kata