Diááááááknapok!!!

18. Diáknapok, nekem CSAK a harmadik.
" Kolozsvár, május, őrült, éjszaka, nappal, láz, felráz, magáz, megállsz, felállsz, jótállsz... de jó, helló (kittike), kihív, ivás, társ, sírás, barát, csapat, sírás, Szamos, szerelem, a ló farkánál, , virág, fáradsz, pörgés, alkohol, játék, érték, mérték, nyáron, álom, Egy év múlva.." Kiválogattam azokat a szavakat, amelyek rám is érvényesek voltak...
Szerdai izgalmas utazásom után megérkeztem Kolozsvárra, és fél óra múlva már robogtam és karkötő kivenni. Aztán végül bekeveredtem a nagyfőnökök gyűlésére, majd onnan rohantam tovább próbára:) Ez volt az első éjszakám, amikor aludhattam volna normálisan, de a szervezetem nem engedte, egy kicsi betegség megkínzott, majd reggelre a bölcsességfogam is úgy döntött, hogy előjön:)
A csütörtöki felvonuláson és bemutatón nem ihattam semmit, ugyanis gyógyszert szedtem, amit nagy nehézségek árán tudtam beszerezni, ugyanis kiderült, hogy nem olyan egyszerü otthon gyógyszerhez jutni, csakis orvosi recepttel. Csütörtök estével elkezdődött a "nemalvás" időszaka. A 4 nap alatt 7és fél órát aludtam, ami nem épp sok. 
Számomra a legjobb nap a szombati volt:) Táncmaraton. Igaz, úgy indultam, hogy ezt nem élem túl, ugyanis akkor éjjel nem aludtam semmit, mondhatom úgyis, hogy buliból mentem táncmaratonra. Igaz, megittam 3kávét, egy energiaitalt, és nem tudom mennyi vizet. Misike párommal keményen harcoltunk, táncoltunk. Nagy buli volt! :) Talán egyik legnagyobb az idén:) 
Gondolom mondanom sem kell, hogy a szombati bulira sokat nem kellett innom, ahhoz, hogy hamar spicces legyek. De innen sem siettem haza, reggel 6 felé még sétáltunk a református teológia felé. 
Az idéni diáknapok valahogy más volt, legalábbis számomra. Nem éreztem annyira csapattagnak magam, pedig részt vettem, azt hiszem a tőlem telhető legnagyobb mértékben mindenben, de mégis. És....jó volt:) Jó volt, mert ott voltak a csajok, a pasik, a kacagások, a táncolások, a bulik, a nemalvások, a jövésmenés, az ölelések, a fáradtság, a mérgelődés. Aminek igazán örülök, hogy Kittykével egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és hogy olyan emberek barátságát, bizalmát sikerült elnyernem, akikről soha nem gondoltam volna, hogy valaha az életben az ő vállán fogok sírni, vagy éppen egymást ölelve jövünk haza a bükkből. 
Mindenképp eredményes volt az idei diáknapok is, nemcsak a helyezés szempontjából, hanem a saját életem szempontjából is. Főleg, hogy a hangom úgy elment, hogy hétfőn nem is tudtam beszélni:D
Találkozunk jövőre:)!