Tegnap zsúfolt napom volt. Annyira, hogy éjjel háromnegyed egyre értem haza, és egész nap egy magassarkúban klaffogtam. Mártus szerint egyre tiptinelább leszek:D
Elindultam utamra, és milyen kicsi a világ, hát találkoztam Botival. Szépen elbeszélgettük az időt, legalább nem utaztam egyedül és amúgy is szeretem Boti társaságát.
Du. KELLETT TALÁLKOZZAK, vagy, ahogy itt mondják, találkoznom kellett két csoporttársammal, akik szintén Erasmuszos csajok. Van egy házink, ahol 3 nevezetességet kell meglátogatni, mégpedig olyant, ami a vizzel kapcsolatos. Nohát, épp azt nem mondták, hogy ők egy barlangot néztek ki, a harmadik helyszínként..és én magassarkúban, megmásztam a barlangot. Nem volt kellemes. Főleg, hogy voltak nagyon szűk lyukak és én nagyon kellett bíztassam magam, hogy ne kezdjek el visítozni.
Mindezek a tortúrák után, következett a valódi. Rövid-horrorfilm válogatásra mentem. Hát a barlagban jobban féltem, itt vagy undorodtam vagy röhögtem:)) nagyon gagyi filmek voltak.
Majd utána beültünk a Lecsóba. Ez egy ilyen piálda-kajálda. hangulaton hely, és a tulaj vagy bárki legyen, nagyon közvetlen volt.
Meséltem nagy beleéléssel, és hát a mellettem ülő két pasi kuncogott. Hirtelen nem tudtam, hogy min, mert nem mondtam semmi vicceset, aztán leesett, hogy azon, AHOGY mondtam. Aztán Zoli megnyugtatott, hogy nagyon jó ez, ahogy van, ne stresszeljem magam, úgysem tudom kiküszöbölni, mondjuk annyira nem épp akarom.
Aztán mikor hazaértem Mártussal elbeszéltük, hogy ok, én még beszélek, úgy ahogy, használok egy-kát kifejezést, de akinek még jó székely akcentusa is van, na azzal mit csinálnának?
Ma reggel csomagom jött, 4 óra alvás után pattantam ki az ágyból, be jó is volt. :D Odaérek, a sofőrt felismerem, mert többször hozta Kolozsvárra is. Elmogyorozom, hogy mi a szitu, aszondja, hogy ők tegnap érkeztek. Kérdezzem meg a másik busznál. De azok nincsenek ott, kávéznak. Próbálom hívni, semmi, 5 perc múlva semmi. a lábamon állni nem tudtam, leültem, megpróbáltam élvezni a napsütést, madárcsicsergést, ugyanis ezt a bíztató smst kaptam várakozás közben. Valahogy, sokadik próbálkozás után felveszi a sofőr, elmondom ki vagyok, mit akarok, erre ő: Hallod-e Istvány, az a táska, amit bétettél az egy leánykának jött ugye? :)) Hát ez olyan jól esett nekem, vigyorogtam egy sort, már megérte felkelni:)
XOXO, K
Elindultam utamra, és milyen kicsi a világ, hát találkoztam Botival. Szépen elbeszélgettük az időt, legalább nem utaztam egyedül és amúgy is szeretem Boti társaságát.
Du. KELLETT TALÁLKOZZAK, vagy, ahogy itt mondják, találkoznom kellett két csoporttársammal, akik szintén Erasmuszos csajok. Van egy házink, ahol 3 nevezetességet kell meglátogatni, mégpedig olyant, ami a vizzel kapcsolatos. Nohát, épp azt nem mondták, hogy ők egy barlangot néztek ki, a harmadik helyszínként..és én magassarkúban, megmásztam a barlangot. Nem volt kellemes. Főleg, hogy voltak nagyon szűk lyukak és én nagyon kellett bíztassam magam, hogy ne kezdjek el visítozni.
Mindezek a tortúrák után, következett a valódi. Rövid-horrorfilm válogatásra mentem. Hát a barlagban jobban féltem, itt vagy undorodtam vagy röhögtem:)) nagyon gagyi filmek voltak.
Majd utána beültünk a Lecsóba. Ez egy ilyen piálda-kajálda. hangulaton hely, és a tulaj vagy bárki legyen, nagyon közvetlen volt.
Meséltem nagy beleéléssel, és hát a mellettem ülő két pasi kuncogott. Hirtelen nem tudtam, hogy min, mert nem mondtam semmi vicceset, aztán leesett, hogy azon, AHOGY mondtam. Aztán Zoli megnyugtatott, hogy nagyon jó ez, ahogy van, ne stresszeljem magam, úgysem tudom kiküszöbölni, mondjuk annyira nem épp akarom.
Aztán mikor hazaértem Mártussal elbeszéltük, hogy ok, én még beszélek, úgy ahogy, használok egy-kát kifejezést, de akinek még jó székely akcentusa is van, na azzal mit csinálnának?
Ma reggel csomagom jött, 4 óra alvás után pattantam ki az ágyból, be jó is volt. :D Odaérek, a sofőrt felismerem, mert többször hozta Kolozsvárra is. Elmogyorozom, hogy mi a szitu, aszondja, hogy ők tegnap érkeztek. Kérdezzem meg a másik busznál. De azok nincsenek ott, kávéznak. Próbálom hívni, semmi, 5 perc múlva semmi. a lábamon állni nem tudtam, leültem, megpróbáltam élvezni a napsütést, madárcsicsergést, ugyanis ezt a bíztató smst kaptam várakozás közben. Valahogy, sokadik próbálkozás után felveszi a sofőr, elmondom ki vagyok, mit akarok, erre ő: Hallod-e Istvány, az a táska, amit bétettél az egy leánykának jött ugye? :)) Hát ez olyan jól esett nekem, vigyorogtam egy sort, már megérte felkelni:)
XOXO, K
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése