A diploma s a képek..

Aki azt hinné, hogy Kolozsváron nem történt semmi velem, azt megnyugatom, hogy nem így volt.
Megegyeztük Mártussal, hogy elmegyünk az egyetemre, hogy kérjük ki a jegyeinket. 11kor lett volna a találka. Fél 11 felé kaptam egy smst, hogy késni fogok, csak azt nem írta, h mennyit. Elmentem az egyetemre, ahol azt mondták, hogy kész vanna a diplomák, ki lehet venni, Gyorsan hívtam Mártust, hogy menjünk az Echinoxba, mert 12ig vannak ott, és volt fél12kor. Szépen, magassarkúsan kiballagtam az avram iancu térre, ahol csatlakozott hozzánk még Ribancz Lóri is, még szerencsére. Odaértünk 12 előtt pár perccel.
Mártusnak kiadják a diplomát, de nekem nem...mert nem ragad a kép, amit leadtam. Rendes volt a lány, menjek csináltassak újat, s kiadja később is.
Igen, csináltassak újat...csak éppen két lejem volt, Mártusnak meg semmi. És itt jön Lóri a képbe, akinek volt 8 leje. és a képek kerültek 7be:D Gyorsan legyártják a képeket, 8darabot 7 lejért.
Nagy örömmel megyek vissza, és ez sem jóóóó....mert ezen nem áll meg a pecsét. menjek újabb képekért..ezúttal egy másik helyre..mostmár címet is kaptam:D
Közben Mártus vett ki pénzt a kártyájáról.
ez egy profi hely volt, itt 14 lejt fizettem a 8 képért, mindezek mellett már fél egy volt az óra. Már a tartozásom nem is érdekeltm csakhogy a diplomám a kezemben legyen...:)

15 lej tartozással a hátam mögött, megszereztem a diplomám:)

A tortúra folytatódik

Azt hittem, hogy nem történhet semmi...Könnyes búcsú után felültem a buszra és elindultam a tizen s annyi órás utazásra. Az első három óra viszonylag hamar eltelt, olvastam, telefonáltam, sms-eztem...
Jelzem minden nagyobb hangyabolynál megálltunk, alig indultunk el, máris lassított a busz...Első sorban ültem, láthattam az utat.
9 óra felé tudatosult bennem, hogy otthon hagytam a fehérnemüimet...Értek ezalatt mindent és az összeset. Mert én mindig magammal hordom az összeset. Szóval kezdhetem a vásárlással...ójéh!(1.)
Valahogy besötétedik, mindenki szunyokál, lassan már a Királyhágónál járunk, amikor mondja az egyik sofőr a másiknak: "Kuplung nélkül maradtunk". Állítólag leszakadt valami villa. Sokat nem mondott ez nekem, de emlékeztem, hogy amikor én kuplung nélkül fékeztem, akkor kicsit rángatott:-"...s mindezek mellett ugye nem lehet váltani...Na mondom fasza. Megálltunk egy román faluban...több, mint egy órát álltunk. Az egyik sofőr a busz alatt, aztán a másik is, az emberek morgolódtak...én azt sem tudtam, h mit csináljak, csak arra gondoltam, hogy ójéh2. Elindulunk nagy nehezen, hát nem megyünk 5percet, megáll a busz, mert a sofőrnek, éjjel kettőkor levest kellett enni. ójéh3.
Nagy nehezen hazaérkeztem, Zuglóba, lepakolok, mondom le, nem KI. Erre Andi azt mondja, hogy jönnek valami bácsikák kalorifereket ellenőrizni...úgyhogy nem tudtam lefeküdni...ójéh4.

Még fél9 az óra...remélem sok hülyeség nem fog jönni a mai nap:)

Fééééérfiaaaaak, ti átkozott férfiak!

Amikor itthon vagyok, mindig kiakadok apumon...szeretem őt, de sok dologban nem értem meg, és ha az én férjem is ilyen lesz, akkor tuti, hogy kinyírom. Apus az a típusú ember, akit arra tanítottak, hogy az asszony dolga, hogy kiszolgálja őt. Nem számít, hogy ünnek vagy nem, de őt ki kell szolgálni. 50 évesen is a villát a kezébe kell adni. Vagy, ami mégjobb, a párna, ami egy karnyújtásnyira van, nem éri el, inkább átkiált a másik szobába, hogy adjuk oda neki a párnát! Grrrrr....Vajon minden férfi ilyen? Minden férfi fejáben az van, hogy a nő dolga a mosogatás, a főzés, és az ő kiszolgálása:-?

Én ezzel nem értek egyet. Már többször is hangsúlyoztam, h sztem ez így nem jó. Miért ne lehetne közösen elvégezni a konyhatündérkedést? A férfi főzhetne, a nő meg mosogathatna:-’’ Na jó, ezt én sem gondoltam komolyan, főleg nem egy talpig székely emberrel. De azt a párnát igazán elvehetné. Mert azt az energiát, amit a szólításra fordít, azt fordíthatná a párna elvételére.

Ami még érdekes, hogy ilyen példát láttam, ha fiú lennék valószínüleg nem zavarna, de így nagyon zavar. Alig érek haza, megérkezik egy himnemü vendég, aki a ranglétrán fennebb van, apu épp ki nem nyalja a s****t, és megkérdezi, mivel „kínálhatom meg? Kávé, víz, pálinka”  a pasi válaszol, hogy víz. És nem apu ugrik, hanem kikiált, hogy „Katika, hozz egy pohár vizet”! Hát köszi!

Talán én vagyok a furcsa, vagy csak nem szeretek eléggé ahhoz, hogy ezeket a dolgokat lenyeljem, szónélkül, de akkoris idegesítő, hogy a nők valamilyen szinten rabszolgák. És akkor most jön az a fele, hogy ő a családfenntartó...nemcsak anyagilag kell egy családot fenntartani...legyünk emberek egymással szemben, és amire képesek vagyunk tegyük meg, ne mást szöktessünk! (ugráltassunk)

Még hogy nem történik itthon semmi!!!

24 óra leforgása alatt a következő események történtek velem, és ezek csak azok, amiket érdemesnek tartok megemlíteni:

1.       A tegnap mámiéknál voltam. Lazán sétáltam az udvaron, mikor egyszer arra lettem figyelmes, hogy tamtamtam...valami fut utánam. Fordulok meg, hát a kakas az udvar másik végéből nyíl egyenesenesen felém tart és nem véltem felfedezni semmi barátságos közeledést. Nem játszani, akart, mint a kutyám, hanem megcsípni. Gyorsan elkaptam egy fa darabot és kezdtem harcolni vele. Hát nem volt könnyü. Mivel nem mertem nagyot ütni, ugyanis egyszer így nyírtam ki egy kotlót. Szóval, reménykedtem, hogy megúszom csípés nélkül, és őt sem ütöm agyon, amikor azt hallottam, hogy plötty, a telefonom kiesett a zsebemből, a ganyéléba! (aki nem értené. trágya). Az volt a végkifejlet, a cukrom felment s egyet sóztam a kakasra! HülyéjeJ Remélem még él. Aztán mámikám megpucolta a telefonom.

2.       Ma próbálkoztam visszatenni a függönyt, a függönytartó egy szegre volt akasztva, és a lyuk, úgymond tág volt. Mivel nem voltam elég magas, így szerencsétlenkédesemet tetőzte az is, hogy a szeg kiesett a lyukból, a függönytartó meg rám. Bosszúból, csináltam gipszet és begipszeltem a lyukba a szeget:D

3.       Jöttem le a padlásról. Meghallottam, hogy valaki kiabál, kizökkentett ez, megbillentem, és hogy ne essek le, próbáltam a falnak támaszkodni, ami szembe volt velem, de ügyetlenségemre a bal könyökről levertem a bőrt.

4.       Kint ültünk Rebekáékkal, a „nyári kertben”, amikor egyszer Rebeka mondja, hogy Kata az nem a ti kutyátok. Kint sétáltt az úton. Hát nem volt olyan egyszerü újra bevinni. Mindenkihez rohant oda, akart játszani, beléfeküdt a sáncba, aztán egy csokis papírral sikerült hazacsaljam. Ja, hogy miért nem vettem ölbe? Azért, mert szinte akkora, mint én. Ha két lábra áll, tuti, hogy magasabb.

5.       Mindezek után, beérünk valahogy, hallom a csirkék kegyetlenül csáfognak. Bemegyek a konyhába, hát olyan füst van, hogy nem lehet semmit látni. Igen, próbáltam tüzet gyújtani. Na de, ahol füst van, ott meleg is.

Nem tudom, hogy mi jöhet  MA még....most az ágyon ülök, és nézem, hogy a plafon nem-e repedezik, vagy a cseresznye fa nem-e akar kidőlni...:-?

Sokan sok(k) félék

Én még mindig képes vagyok megdöbbenni "bizonyos személyeken". Amikor már-már azt hiszem, hogy minden típusú emberrel találkoztam, és elkönyveltem, h XY-nál rosszabb nincs, akkor mindig történik valami, ami megvétozza ezt. No, de. kellenek az ilyen szemnyitások az embernek!
Mindenkinek vannak hibái! olyan ember nincs, akinek nem lenne. ne is mondja ezt nekem senki. és igen. még a legjobb barátainknak is vannak. És én attól tudok igazi barát lenni, hogyha elfogadom ezeket. Igen, az én barátaimnak is vannak hibái, bocsika, hogy most, így kell megtudjátok:):D de a hibák ellenére elfogadlak, mert ezek a dolgok csupán 2%-ot ha kitesznek a 100%-os barátságból:) És örülök, hogy vagytok. És fájna ha Titeket elveszítenélek, mert ugyanígy elfogadtok ti is engem, és elmondjátok a véleményetek, ami sokszor nem fogamra való, és nem a hátam mögött,  de nem ez a lényeg. Hanem az őszinteség!
Tisztellek, és szeretlek!
Azok az emberek, akik visszahúzódnak a csigaházukba és ott is maradnak, azok ...Részemről nem veszteség ha holnaptól nem köszön az úton, vagy éppen nem vagyok a facebookon barátja, ismerőse, mert a való életben sem az!

Ahogy Ficsur is mondta: tudom, hogy azt szeretnétek ha elhallgatnék, de nem fogok:)

Két hónap

Kettős érzések vannak bennem. Egy csodálatos hét van a hátam mögött, és két hihetetlenül jó hónap. Furcsa érzések keveregnek-kavarognak bennem. Hazament Orsi, ma Katinka...hiányoznak. De ugyanakkor boldog is vagyok, hogy Katinkával sikerült jó kapcsolatot kialakítanom, ami úgye, really important:) Katinka! A SZÉK befogad:) 

Eltelt két hónap, és a következő kettő is nagyon hamar véget fog érni. És ott tartok, hogy nem akarom. Pedig tegnap a torkom összeszorult mikor Mártusék felültek a buszra. Itt voltak két napot, és hihetetlenül jó volt. Kacagtunk, buliztunk, sétáltunk, csipkelődtünk. És éreztem, hogy a "hiányzol tweety" nemcsak üres frázis volt. Köszi, hogy vagytok:):* 

Na de, hogy említsek meg vicces dolgokat is:) Egy élő szobortól úgy megijedtem, ne mondjam, hogy őt is megijesztettem:D Sétáltunk a Váci utcán és ott volt egy ilyen példány. Persze nekem a szájam járt, hogy vajon hallja-e, amit mondok, s érti-e,tanulmányoztam, hogy mozog-e. Mondom adok pénzt, h csináljuk képet. Hát  ő erre megmozdult én meg el kezdtem visítozni. Szegény nem akart megszólalni, de én úgy meg voltam ijedve, hogy a végén megszólalt, h nyugodjak meg, nem bánt, sőt még kezet is csókolt:D

Buliba sétálva, a Duna parton fényképezkedtünk. Mindenki mindenkivel:)) Levivel mi voltunk az est fénypontjai, mire Andi egyszer beszól: jajj ők nem turisták?- valakikről, akik velünk voltak, azt hitte, h turisták, és, hogy minket fényképeznek. Azért ennyire nem híres még a prezident s párja:-> de jó úton járnak:)

XOXO, K. 

Ce faci frumoaso?

Morrison's 2: megyünk be, adom a "buletint", erre a tag: Ce faci frumoaso? Hát úgy lefagytam, hogy alig tudtam szóhoz jutni. 

Aztán bent taroltunk. Azt hiszem, eddig ez volt  a legjobb buli. Annak ellenére, hogy minden második számról Sz. jutott eszembe, jót szórakoztunk. Katinka sikeresen elhitette egy pasival, hogy mi hárman vagyunk egy pár..triple:D Csak a surmó tag ne husizta volna le Botondot..ezzel aztán teljesen elásta magát. 

Aztán a fotósnak kellett rágcsáljuk a névjegykártyát, és az előszeretettel fényképezett minket. Szépen elkacagtuk Katinkával, hogy milyen jó lesz nekünk, a 10 éves találkozón majd mutathatjuk a közös, bulis képeinket, míg mások a dr. címmel büszkéledhetnek. 

XOXO, K