Hétfő: a 10 órai indulás nem épp jött össze, különböző okokból, és nem a mi hibánkból, ugyanis mi időben ott voltunk. Talán először. Az út, hosszú, fárasztó és a Bucsin nem kíméli senki gyomrát. A kipakolást követően, belevethettük magunkat a munkába, Levi urunk és parancsolónk vezetésével. Mindazok mellett, hogy július elején olyan hideg volt, mint a kútban és a sör nemigen csúszott, mi jól éreztük magunkat. Hétfőn, én fél halott voltam, különböző okokból, mindezt tetőzte az, hogy jéggé fagytam. Reménykedtem az este meleg tusolásban. Pechemre nem jött össze. Így a puha takarómba csavartam magam, és próbáltam felmelegedni. Fél óra elteltével, Levente barátom közölte velem, hogy van meleg víz. De ki nem bújtam a paplan alól.
Kedden, szerdán félig szétszedtem a fürdőt. Egyik nap a csap maradt a kezemben, másik nap a tusoló rózsa. Csütörtökön féltem bemenni, attól tartottam, hogy odaüt egy csempe, vagy a kagyló rám esik, vagy a tükör le"duvad" a falról...ne beszélve a WC-ről.
Szerdán, megtudtam, hogy akkor vagyok a legszebb ha felszabadult vagyok
Pénteken rájöttem, hogy vannak még őszinte emberek, és hogy milyen jó is elbeszélgetni velük. És milyen jó az, ha valaki 350 kmről is ugyanúgy látja a dolgokat, mint én.
A szombati nap volt a csúcs. A reggeli órákban, a mi kis csapatunk jó hangulatban volt, a fáradtság, alkohol kifejtette hatását és csak kacagni tudtunk saját nyomorúságunkon. Viszont, amivel a nap végső részében kellett szembesülnöm, az nem volt kellemes. Kiteszed a lelked, fizikailag nulla vagy, hajtassz, hogy másnak jó legyen, és akkor köszönetként azt kapod, hogy te GyP-s vagy. És talán igaz. A mai világban, ki az a hülye, aki ingyen dolgozik, aki másért dolgozik, akinek az az öröm, ha más jól érzi magát, és ezt el is ismerik. No, de szerencse, hogy egyesek GyP-snek tartanak, így megszületett egy tökéletes csapatnév:)
Sajnos, annyira romlottak vagyunk, és annyira nem tudunk embereke lenni, hogy már játszani is elfelejtettünk. Ahogy egy lány fogalmazott, a dzsungel törvényei uralkodnak mindenhol, még egy táborban is, és sajnos az elmaradhatatlan korrupció. Nem kell csodálkozni, hogy hova jut a társadalom, ha mi, fiatalok nem tudunk korrekten játszani, legyen ez nyerés vagy veszítés. Mind2 az élet része.
GyP-sek ide vagy oda, én jól éreztem magam, jó volt együtt dolgozni, még akkor is ha egyesek úgy látják, hogy nem végeztünk tiszta, és korrekt munkát. Ami tőlünk telt megtettük. Legalább mi barátok tudunk lenni, anélkül, hogy valaki venne egy láda sört és egy liter pálinkát...(de ha megteszi, akkor még jobb barátok leszünk:D)
U.I. Kicsi Boti:) szülinapodra kapsz majd egy fotóst és 50 pengőt:)
